Hétfőn éjjel már futottunk egy felesleges kört, mert fájásai voltak Krisztinának, Kriszta az összes cuccával és az  FH Biobank köldökzsinórvér-őssejt gyűjtő csomagjával együtt berohant a kórházba, ám akkor a CTG és a tapintásos vizsgálat is azt mutatta, hogy ez bizony még nem szülés.

Pedig Krisztina nem zöldfülű: három gyermeke van már, mégis be tudta csapni őt a teste, vagy csak annyira akarta már a babát, hogy a szervezete próbált alkalmazkodni az elváráshoz, és próbált szülni. De akkor ez még nem ment.

Viszont csütörtök este jött az üzenet, hogy újra fájások vannak, bemennek a kórházba és onnan jelentkeznek. A három, különösen nagy odafigyelést igénylő gyerkőcöt elhelyezték, ideális volt az alkalom a szülésre.

Óránként váltottunk üzenetet, és egyszer jött a hívás Hadas Krisztától, hogy beszélt a mamánkkal, és induljunk be, mert 2 ujjnyira nyitva van.

Fél 1 körültől tehát Krisztina nemcsak a férje Laci, hanem a mi társaságunkat is élvezhette, és ez alatt azt kell érteni, hogy a következő bő 2 órát szinte végignevettük. Ebben remek partner volt Krisztina orvosa, Dr. Nyitray Gábor, akinek mindenhez volt valami poénja, így aztán felületes szemlélők sokkal inkább valami éjjeli bulit láttak volna a szobában, nem szülést.

Márpedig közönségből bőven kijuthatott volna, mert fullra volt járatva a szülészet: mintha minden, terminusközeli mama egyszerre "akart" volna szülni.

Még a bejáratnál is CTG-ztek a szülésznők.

Viszont mivel Krisztinának hajnal 3-kor még mindig teljesen rendszertelenek voltak a fájásai, burkot repesztett az orvos.

A sztorikból viccekből kifogytunk, és mivel a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban a családi vajúdószobájában kaptunk helyet, amiben egy hatalmas franciaágyon (és kádban, labdán, kötélen, bordásfalon) lehet vajúdni, ezért előbb Hadas Kriszta dőlt le kicsit, aztán Laci is.

Így sem jutottunk azonban sokkal jobb helyzetbe, 2 óra múlva is rendszertelenek, és Krisztina arcáról ítélve abszolút tűrhetőek voltak a fájások.

Eljött aztán 4-kor az oxitocin ideje is, mert a 3 ujjnyiról nem mozdult előre a helyzet. Az egyre növekvő adagoktól aztán egyszercsak Krisztina arca átszellemült: ilyenkor lehetett tudni, hogy befelé figyel, ezek a fájások már "hasznosak", viszik előre a babát.

Mondjuk az este haladtával, ahogy egyre későbbre tolódott reálisan a szülés időpontja, úgy látszódott a csalódás egyre jobban Krisztinán.

Pláne, amikor sortra sírtak fel kinn a csecsemők!

Aztán egyszercsak megérkezett az anyák által annyira kitüntetett figyelemmel járó nyomási inger - akkor átköltöztünk egy hagyományos szülőágyas helyiségbe, mert az orvos jobban oda tudott férni a babához.

És akkor már 3, egymást gyorsan követő nyomásra, gátmetszés nélkül született meg Balázs, aki picit felsírt, majd elhallgatott.

Őszintén szólva meg is ijedtem kicsit, de a szülésznő megnézte, és mondta, hogy tökéletesen lélegzik, csak épp azon picúrok közé tartozik a baba, akik csendesen szemlélődnek születés után a mamájuk mellkasán, nem kiabálnak, sőt Balázs vissza is aludt pillanatokon belül.

Egy gyors mérés, öltöztetés jött, majd Laci visszavitte Krisztinának a kisbabájukat, Balázs pedig olyan hihetetlen figyelemmel szemlélte édesanyja arcát, amit az elmúlt szülések során már többször alkalmunk nyílt megfigyelni.

Az immár négy gyermekes édesanya és édesapa könnyekig meghatódott. Történetük a szeptemberben a LifeNetwork-ön induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" című műsorban lesz látható.

Már csak két kismamánk van, akiknek a szülésénél ott leszünk! Kövessetek minket továbbra is!

Kéky Kira